Magyar festőművész, pasztell-, grafikus művész, főiskolai tanár
Abádszalók, 1935. február 4. - Budapest, 2020. augusztus 13.

Sváby Lajos (Abádszalók, 1935. február 4. – Budapest, 2020. augusztus 13.)  magyar festőművész, pasztell-, grafikus művész, főiskolai tanár.
A magyar neoexpresszionizmus képviselője, Kossuth-díjas.
Középiskolás korában Fenyő A. Endre szabadiskolájában képezte magát.
1954-1960: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kmetty János és Pór Bertalan.
Tanulmányutat tett Olaszországban. 1961-től vesz részt kiállításokon.
1975-1989: Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára.
1990-1995: Magyar Képzőművészeti Főiskola rektora. 1990-1991-től megbízott, 1991-1995-ig, nyugdíjba vonulásáig, választott és kinevezett rektora volt.
1995-ben a Kingston Egyetem díszdoktorává avatták.
1963-1965: Dunaújvárosban dolgozott, 1965-től Budapesten él.
1967-es kiállításán kékes, szürkés, majdnem fekete munkákat állított ki. Korai művei a monokróm festészet határait súrolják.
1969: Változás (1969) című alkotása címében is megfogalmazza a festészetében lezajló folyamatokat; ez az első harsány, színes képe. Ebben a periódusban festett műveire az erőteljes színek mellett, a háttér sötét, fekete árnyalata, a meghatározhatatlan tér jellemző (Kialakulás, 1970). Gyakran művészettörténeti utalásokból építkezik. Biblikus témavilágot idéz az Izsák feláldozása (1971) c. mű, ahol az apa valóban feláldozza fiát.
A következő években alakult ki Sváby Lajos festészetének az a színskálája és festékkezelési módszere, amely mai napig jellemző olajfestményeire: meleg, erőteljes komplementer kontrasztok, indulatos vonalak, kontúrok, lendületes faktúra. Ez a fajta technika a XIX-XX. sz. fordulójára, az elő-expresszionistákra, Ensorra és Munchra emlékeztet, míg a képszerkesztés egyszerűségében a Vadakkal, főként Matisse-szal hozható kapcsolatba. E hatásokból érthető a tiszta tubus-színek és az alig kevert festék használata (Az expresszionista paradicsomban, 1972), amit vastag festékrétegekben, sokszor csurgatásokkal visz fel a képeire.
1975-1979: elkészült Örkény István arcképe(1975) című munkán jelennek meg a háttéri elemek, szűk doboztérbe zárva, erőteljes rövidülésben ábrázolja az írót. Ez a térszerkesztés napjainkig jellemzi az alkotót.
Szélsőséges példát jelent az Alagútban (1979) c. mű, ahol az önarckép szinte teljesen eltorzul a közeli szembőlnézet követelményeinek megfelelően.
1980-as évektől kilép a zárt térszerkezetből, figuráit táji környezetbe helyezi. Témái között az ünnepek, a vidámság, a mohón élt élet hangsúlyos szerepet kap. Ezeket a politikainak tűnő témákat életérzésként fogalmazza meg. A festészetet nyelvként értelmezve keres választ a kor kérdéseire, az identitás fontosságát, a hovatartozást csak ezen a szűrőn keresztül értékeli, egyébként nem tartja lényegesnek. Testes, kendőzetlenül mezítelen, erotikus, harsány nőalakjai sokszor túlzott közvetlenségükkel, közelségükkel sokkolják a nézőket.
Az éles, pop-artos, hiperrealista képkivágások által torzított figurák már a legkorábbi munkákról is többször lelógnak. Zárt tér (1982) c. képén maga a vászon síkként metszi el az elénk táruló jelenetet: egy buja nőalakot férfikezek simogatnak, de ezek a kezek csak testrészekként jelennek meg, nincs mögöttük a férfi alakja. A kéz megjelenése a teremtésre is utalhat, míg az alak elszigeteltségét a magyar kultúra sajátosságának kifejezéseként is értelmezhetjük. Korábbi munkái közül az Odüsszeusz távol Penelopétől (1971) c. mű állítható ezzel párhuzamba, de ott nincs annyira egyedül a figura. Sváby Lajos munkáiban a mozgás, a teatralitás, a lázadás, a tiltakozás majdnem mindig jelen van.
Gyakran készített íróportrékat, több biblikus és mitologikus témát feldolgozott.
Alkotásai általában emberi kapcsolatokat ábrázolnak, gyakran groteszk túlzásokig torzítva azokat. Bár művészetelmélettel, írással is foglalkozik, jelen kíván lenni korában, belső feszültségeit a festészeten keresztül tudja megfogalmazni.
Az 1980 körül megjelenő pasztell képei konkrétabb távlatokat mutatnak, míg rajzain az időtlenséget, a tér nélküliséget jeleníti meg. Genezis (1989) c. rajzsorozatát az egymásba fonódó növények és emberi testek zsúfolt együtteséből építi fel.
Mesterei: Kmetty János, Pór Bertalan

Díjak, elismerések
1963-1966: Derkovits-ösztöndíj
1973: Munkácsy-díj
1985: Érdemes művész
1994: Kossuth-díj
2000: Magyar Művészetért 2000-díj

Írásai
A festő dolga, Mozgó Világ, 1980/4.
Csodalényekre van szükségünk- (Csontváry), Filmvilág, 1980/10.
Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja, Filmvilág, 1982/1.
In memoriam Bernáth Aurél, Somogy megyei Múzeumok Közleményei, V., 1982
Megnyitó beszéd (Vásárhelyi Őszi Tárlat), Élet és Irodalom, 1996. november 22.

Egyéni kiállítások
1967 - A TV Galériája [Melocco Miklóssal], Műcsarnok Kamaraterem, Budapest (kat.)
1972 - Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.)
1973 - Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest [Melocco Miklóssal]
1975 - Uitz Terem, Dunaújváros (leporelló)
1976 - Művelődési Központ, Kecskemét
1977 - Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.) - Miskolci Galéria, Miskolc
1978 - Székesfehérvár - Veszprém
1980 - Szolnoki Galéria, Szolnok (gyűjt., kat.) - Hatvani Galéria, Hatvan
1983 - Hotel Interpress Galéria, Siófok-Balatonszéplak - Tihanyi Múzeum, Tihany (kat.) - Tanácsháza, Abádszalók
1984 - Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt., kat.) - Balatoni Múzeum, Keszthely
1985 - Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged - Magyar Kultúra Háza, Berlin
1987 - Szombathelyi Képtár, Szombathely
1989 - Csontváry Terem, Pécs - Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest
1994 - Körmendi Galéria, Budapest - Uitz Terem, Dunaújváros
1998 - Vármúzeum, Simontornya - Várgaléria, Veszprém (leporelló)
2001 - Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely - Csók Galéria, Budapest [Bujdosó Ernővel, Csíkszentmihályi Róberttel, Vilhelm Károllyal] - Somogyi J. Galéria [Bujdosó Ernővel, Mihályi Gáborral, Kokas Ignáccal, Vilhelm Károllyal], Pápa.

Válogatott csoportos kiállítások
1962 - 7. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
1965-1967 - Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület V-VII. Országos kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
1972 - Mai magyar művészet, Városháza, Frederiksberg (DK)
1975 - Képek és szobrok három évtized művészetéből, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1978 - Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1987 - Christie s aukció, Amszterdam
1988 - Ungarische Kunst des 20. Jahrhunderts von der Klassischen Moderne bis in die Gegenwart, Diessan am Ammersee (Német Szövetségi Köztársaság)
1997 - Diaszpóra (és) művészet, Zsidó Múzeum, Budapest
1999 - Alkotások a magyar művészetből, Kulturzentrum, Oberschützen (A)
2000 - Millenniumi kiállítás, ENSZ palota, Genf
2001 - Szék/Hely/Foglaló, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Székház, Budapest - 20. sz.-i művészek kortárs magyar írók gyűjteményéből, Kassák Lajos Múzeum, Budapest - Élmény és eszmény, Királyi Kastély, Gödöllő.

Köztéri művei
pannó (1968, olaj, farost, Mezőcsát, Művelődési Ház Színházterem)
mozaik (1974-1975, Budapest, Országos Kardiológiai Intézet)
sgraffito (1979-1980, Sárospatak, iskola homlokzata)
sgraffito (1979-1980, Szeged-Mórahalom lakótelep [Fekete Tamással]).

Művek közgyűjteményekben
Damjanich János Múzeum, Szolnok
Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár.

Irodalom
Bolgár K.: Melocco Miklós és Sváby Lajos kiállítása (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1967)
Vadas J.: Sváby Lajos-revízió, Élet és Irodalom, 1977. április 16.
Attalai G.: Frissen (-) festve, avagy a magyar festészet új hulláma és Sváby Lajos kiállítása, Művészet, 1984/12.
Egri M.: A Sváby Lajos-művek világa (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1984)
Örkény I.: A lázadó ember (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1984)
Székely A.: Egy megkésett "felfedezés" (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1984)
Szabó I.: A Sváby Lajos-filmről, elfogultan (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1984)
Szabó E.: "Sváby Lajos-kúra" (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1984)
Egri M.: Sváby Lajos, Budapest, 1987
Szász I.: Sváby Lajos, Playboy, 1992/8.
Vadas J.: Vigyor a Paradicsomból, Élet és Irodalom, 1994. november 12.
Egri M.: Sváby Lajos, Budapest, 1995
Mojzer M.: Csend és kiáltás között, Új Művészet, 1995/3.
Sinkó I.: A magányos mozgalmár, Új Művészet, 1995/3.
Antall I.: Sváby Lajos expresszivitása, Magyar Napló, 1995/11.

Film, rádió
Sváby Lajos (Neményi F.), 1977
Kenessei A.: Beszélgetés Sváby Lajossal, Kossuth Rádió, 1980. augusztus 28.