Magyar festőművész, grafikus művész, keramikus, textilszobrász, bábtervező, rajztanár
Medgyesegyháza, 1923. január 9. - Budapest, 2009. május 11.

Schéner Mihály (Medgyesegyháza, 1923. január 9. – Budapest, 2009. május 11.) Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, szobrász, keramikus és bábtervező.
A képző- és iparművészet több ágában is kipróbálta tehetségét, több műfajban is, a művész és a művészet szabadságát vallotta, akárcsak 20. századi nagy elődje, Kassák Lajos. Neoavantgárd expresszív jellegű szürreális alkotásai a 20–21. század egyik jeles művészegyéniségévé avatták.
1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula, Elekffy Jenő
1956-ig rajzot tanított a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban.
1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep
1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros.
1982: Békéscsabán megnyitja a Meseházat, ahol gyermekkulturális és művészeti munkáinak állandó kiállítása van.
A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó Schéner Mihály gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne.
Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos.
Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, "formába önt", mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény.
Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét.
Az 1960-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást.
Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is.
A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, "elkentaurosodott" lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat.
Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt.
Mestere: Rudnay Gyula, Elekffy Jenő

Díjak, elismerések
1978: Munkácsy Mihály díj
1984: Érdemes művész
1989: Kiváló művész
1995: Kossuth-díj
2002: Klebelsberg-díj
2004: Hazám-díj
2005: Prima Primissima díj

Társasági tagság
1992: Magyar Művészeti Akadémia tagja
1993: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja
2002: PEN Club tagja

Egyéni kiállítások
1962, 1969 - Csók Galéria, Budapest
1964 - Grosvenor Gallery, London
1968 - Medgyesegyháza - Vaszary Terem, Kaposvár - KISZ-klub, Budapest, Népköztársaság út 112.
1970 - Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1972 - Párizs
1973 - Egry J. Terem, Nagykanizsa - Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1974 - Pécs
1975 - Atelier Mensch, Hamburg - Magyar Intézet,Varsó - Hajdúszoboszló - Móra Ferenc Múzeum, Szeged - Frankel Leó Művelődési Ház, Óbuda, Budapest
1976 - Rudnay Terem, Eger
1977 - Kamarakiállítás, Iparművészeti Múzeum, Budapest
1978 - Mall Gallery, London
1979 - Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) - Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest - Múzeum, Tihany
1983 - Művelődési Ház, Szeged - Képcsarnok, Salgótarján - Műcsarnok, Budapest (gyűjt.)
1984 - Uitz Terem, Dunaújváros - Magyar Intézet, Szófia
1985 - Derkovits Terem, Szombathely
1987 - Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár
1993 - Art Galéria, Szeged - Munkácsy Mihály Múzeum és Meseház, Békéscsaba
1995 - Széchenyi Akadémia, Békéscsaba
1996 - Csontváry Terem, Pécs - Körmendi Galéria, Budapest - Széchenyi Akadémia, Békéscsaba
1997 - Ópusztaszer - Körmendi Galéria, Budapest
1999 - Vigadó Galéria, Budapest - Kovács Máté Városi Művelődési Központ - Templomok, Iparművészeti Múzeum, Budapest
2001 - Életműkiállítás, Körmendi Galéria - Hajnóczy-Bakonyi Ház - Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest
2002 - Gerbeaud Ház Harmincad Galéria, Budapest, V. ker.
2003 - Virág Judit Galéria, Budapest - Collegium Hungaricum, Bécs
2004 - Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria - Múzsa Galéria
2005 - Pestszentimrei Közösségi Ház - Expressiv, Burgenländische Landesgalerie - Körmendi Galéria - Múzsa Galéria
2006 - Körmendi Galéria - Artner-palota - Schéner Mihály köszöntése 83. születésnapján, Körmendi Galéria - Múzsa Galéria - Ördögöcskék és egyéb firmák, Szentendrei Képtár - Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre, Munkácsy Mihály Emlékház, Békéscsaba
2007 - Inferno és Ördögök, Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest - Börzsöny Múzeum
2008 - Schéner Mihály 85. születésnapjának tiszteletére, Symbol Art Galéria, Budapest
2016 - Játék, plasztika, rajz, B32 Galéria, Budapest

Báb- és díszlettervei
Tamás Ervin: Bolhabál, Békéscsaba, Jókai Színház
Illyés Gyula: Tűvétevők, Pocci, Tersánszky Józsi Jenő: A varázshegedű, Bábszínház.

Válogatott csoportos kiállítások
1956 - Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1957 - Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1960 - 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1969 - Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba
1971 - III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1971, 1972 - Salon de la Jeune Sculpture - Grands et Jeunes d Aujourd hui, Párizs
1972 - [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác - Táblakép 72, Debrecen
1973 - Kortárs festők..., Csontváry Terem, Pécs - Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok
1976 - XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba
1977 - Festészet 77, Műcsarnok, Budapest
1978 - Magyar Ház, Berlin
1979 - Magyar Kiállítás (kat.), Milánó
1980 - Pápa - Monza [I]
1999 - Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár
2000 - Art Budapest 3. Nemzetközi művészeti vásár
2001 - Kortárs Magyar Művészet a Körmendi-Csák Gyűjteményben, Tallin Art Hall
2004 - Kortárs Magyar Képzőművészet - Válogatás a Körmendi-Csák Gyűjteményből, Kovács Máté Városi Művelődési Központ

Köztéri művei
Dorottyás kocsi (Vörösmarty úti lakótelep)
Berlinerkendős nyanya (Dunaújváros, 1985, Szoborpark)
Csikó-huszár (Dunaújváros, Szoborpark).

Művek közgyűjteményekben
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely

Válogatott írásai
Egy útkereső fiatal művész, Új Auróra, 1980/8.
Áramlások (Várnai Gitta), Tiszatáj, 1981/10.
Katkics Ilona, Új Auróra, 1983/3.
Gondolatok Kohán Györgyről, Új Auróra, 1983/3.
Meditáció Barcsay művészetéről, Új Auróra, 1984/2.
Hommage - Huszárik Zoltán, Élet és Irodalom, 1986. május 23.
Váradi Zoltán fotói, Új Auróra, 1987/1.
Építészet és textilművészet, Csete György építész, Csete Ildikó textilművész, Új Auróra, 1987/2.
Diabolikon, Békéscsaba, 1988; Kézkivirágzások, Budapest, 1997.

Irodalom
Körner É.: Schéner Mihály kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4.
D. Fehér Zs.: Húsz év után, Művészet, 1965/4.
Bozóky M.: Schéner Mihály, Tiszatáj, 1968/5.
Perneczky G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8.
Baránszky-Jób L.: Schéner Mihály, Művészet, 1969/9.
László Gy.: Schéner Mihály kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4.
Major M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15.
Frank J.: Bemutatjuk Schéner Mihályt, Élet és Irodalom, 1972. május 6.
Solymár I.: Schéner Mihályról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972
Iszlai Z.: Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9.
Major M.: Schéner Mihály játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27.
Barta J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6.
Vadas J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4.
Juhász F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17.
Pap G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6.
Frank J.: Schéner Mihály, in: Szóra bírt műtermek, Budapest, 1975
Nagy I.: Játék és művészet, Művészet, 1976/6.
László Gy.: Schéner Mihály, in: Művészetről, művészekről, Budapest, 1978
P. Szűcs J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3.
Lóska L.: Békési művészet, Művészet, 1978/7.
Székely A.: A beskatulyázhatatlan, Új Tükör, 1978. augusztus 27.
Szamosi F.: Schéner Mihály [kismonográfia], Budapest, 1978
Vadas J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18.
Németh L.: Schéner Mihály műveiről, Művészet, 1979/4.
Miklós P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10.
Rozgonyi I.: Hosszú út a játszótérig, Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5.
Menyhárt L.: Schéner Mihály, Budapest, 1982
Ritter, T. P.: Spielzeug von Mihály Schéner, Budapester Rundschau, 1983. április 11.
Várnagy I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6.
Szuromi P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6.
Láncz S.: Kiállítási Krónika, Jelenkor, 1983/6.
Szuromi P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11.
Mucsi A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3.
Nagy M.: Golgota, Művészet, 1984/9.
Banner Z.: Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11.
Láncz S.: A demiurgosz, Új Művészet, 1992/6.
Fogarassy A. - Kocsis I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1.
Cs. Tóth J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1.
Kabdebó L.: Schéner Mihály mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17.
Nagy Z.: Vándorévek és kibontakozás, Új Művészet, 1996/12.
P. Szabó E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4.
Mezei O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2.
Szakolczay L.: Kikötő, Új Forrás, 1998/3.
dr. Mezei Ottó: Schéner Mihály, Bp., 1999
Csák Ferenc: A jövő csillagai, 1999
Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás - Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás Dévényi István, 2001
Bereczky Loránd: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002
Sbírka Körmendi-Csák: Současné mad?arské výtvarné umění - Výběr, Csák Ferenc, 2006
Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006