Magyar fényképész, festőművész, művészeti író, szobrász művész
Bácsborsód, 1895. július 20. – Chicago, 1946. november 24.

Moholy-Nagy László [1909-ig Weisz] (Bácsborsód, 1895. július 20. – Chicago, 1946. november 24.) magyar fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője.
Vezetéknevének ejtése: moholi-nagy [ˈmoholiˌnɒɟ.]
Miután édesapja, Weisz Lipót az ő születése idején hagyta el a  családot, 1910-ben nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv pártfogásába vette az  apa nélkül maradt családot.
Ő és testvérei is Moholra, majd 1905-ben Szegedre költöztek, ahol az Állami Főgimnáziumba íratták, (melyben Babits Mihály is tanította).
1910: Vezetéknevüket - nagybátyjuk tiszteletére - ő és testvérei Nagyra változtatták.
1913: Első művészi próbálkozásai sikeresnek bizonyulnak, Szegedi Napló leközölte néhány költeményét.
Érettségi után Budapestre költözött, ahol jogot kezdett tanulni, de a világháború közbeszólt.
1916: tüzérségi megfigyelőnek sorozták be a Magyar Királyi Hadseregbe.
A keleti frontra vezényelték, ahol több száz rajzot készített a  frontélet mindennapjairól, mappalapokra, tábori levelezőlapokra, melyeket kezdetben a frontról, majd miután 1917-ben megsebesült, az odesszai katonai kórházból küldözgetett haza.
1918: leszerelt, s hazatért Budapestre folytatni jogi  tanulmányait, de záróvizsgáit már nem tette le, a félév végén otthagyta  az egyetemet. Még abban az évben mutatkozott be először a nagyközönség  előtt, műveit a Hadviselt Művészet című kiállítás keretében állították ki.
Ebben az időben a festészet mellett a Jelenkor című újságba is írogatott.
Sokoldalú, a legkülönbözőbb műfajokkal kísérletező igazi avantgárd egyéniség volt, akinek legtermékenyebb alkotó periódusa a 20-as évek németországi művészetéhez kapcsolódott. Itthon megkezdett - soha be nem fejezett - jogi tanulmányai, szépirodalmi kísérletei, majd az I. világháborúban való aktív részvétele nem hatott rá olyan meghatározó erővel, mint a budapesti MA folyóirat körével kiépített kapcsolata. Elsődlegesen Nemes Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos portré- és tájfestészete segítette saját stílusa megteremtésében.
A Tanácsköztársaság művészetpolitikai küzdelmeiben nem vett részt.
1919: az év legvégén elhagyta az országot, s előbb Bécsben élt.
1920: az év legelején Berlinben telepedett le.
Miközben portré- és tájrajzaiban aktivista szemlélete továbbélt, Berlinben megismerkedett a nemzetközi dadaizmus és az orosz konstruktivizmus legfontosabb irányzataival és azok képviselőivel. Baráti körébe tartozott Raoul Hausmann, Hannah Höch, El Liszickij, Ivan Punyi stb. 1922-től rendszeresen kiállított, Péri László magyar szobrásszal együtt a berlini Der Sturm galériában, és a berlini baloldali Novembergruppe-ban.
1921: bécsi MA munkatársa, berlini képviselője lett. A berlini hidak, transzformátorok ihletésére születtek 1921-ben dadaista jellegű "ipari tájképei", amelyek a MA által kiadott Horizont albumban is megjelentek.
1922: festészetében a geometrikus absztrakció egy sajátos változata - amit üveg-architektúrának nevezett - vált uralkodóvá.
1922: Kassák Lajossal együtt Bécsben kiadta az Új Művészek Könyvét (magyarul és németül).
1923: tavasztól Walter Gropius meghívására a weimari Bauhausban tanított mint a legfiatalabb professzor. A fémműhely művészeti vezetésén és a bevezető kurzuson kívül a Bauhausban grafikai mappák megalkotásával, az új, korszerű Bauhaus-tipográfia megtervezésével, a Bauhaus-könyvek sorozatának megszerkesztésével is foglalkozott.
Ekkor születtek legharmonikusabb absztrakt festményei, fényképei, fotogramjai, "fotoplasztik"-jai, ekkor jelent meg a MA-ban a Filmváz. A nagyváros dinamikája c. filmszcenáriója, valamint a Bauhaus-sorozatban két önálló könyve: Festészet, fényképészet, film (1925) és Az anyagtól az építészetig (1929).
1928: Gropius példáját követve elhagyta a Bauhaus-t, Berlinben telepedett le.
1930: Először Párizsban, a Werkbund-kiállításon mutatta be Fény-tér-modulátor c. korai kinetikus szerkezetét, amely színes fényjátékot teremtett. Ennek felhasználásával született a Fekete-fehér-szürke filmjáték c. absztrakt filmje. Közben rendszeresen publikált - elsődlegesen fényképészetről - az amszterdami i 10, a kolozsvári Korunk, a budapesti Dokumentum, Munka, majd később a brnói Telehor folyóiratban.
1934: Amszterdamba költözött.
1935: Londonba költözött, ahol gyakorlati, kereskedelmi feladatokat látott el Kepes Györggyel együtt.
1937: Gropius meghívására Chicagóba utazott, s véglegesen ott telepedett le, a New Bauhaus-American School of Design igazgatója lett.
1938: New Bauhaus anyagi okokból megszűnt.
1939: februárban megalapította saját, School of Design elnevezésű iskoláját, amely 1944-ben Institute of Design nevet és főiskolai státust nyert. Moholy-Nagy László egészen haláláig itt tanított.
1945: befejezte a Látás mozgásban c. alapvetően fontos könyvét, amely több évtizedes tapasztalatát összegezi; a szöveghez elválaszthatatlanul kapcsolódik a szerző által kiválasztott képanyag.
Moholy-Nagy László művészi öröksége - elsősorban a fotóművészet terén folytatott kutatásai - egyre inkább a nemzetközi figyelem központjába került, számos kiállítás és publikáció foglalkozott velük.

Kiállítások:
1995 • Moholy-Nagy László kiállítása
1996 • Moholy-Nagy fotogramok
2004 • A Fotómúzeum kincsei című kiállítás
2006 • Valós és virtuális terek II.
2006 • Moholy-Nagy László első világháborús rajzai
2006 • (M)érték - Világhírű magyar fotográfusok: Brassaï, Capa, Kertész, Moholy-Nagy és Munkácsi
2007 • Moholy-Nagy László és André Kertész kiállítása
2007 • Természet és Technika. Az újraértelmezett Moholy-Nagy 1916-1923
2007 •(M)érték – Világhírű magyar fotográfusok
2008 • „Természet és technika” – Az újraértelmezett Moholy–Nagy 1916-1923
2008 • Moholy-Nagy László: Fotográfiák
2008 •Moholy-Nagy László 6 Konstruktionen című mappájának kiállítása
2010 • Moholy-Nagy László 100 rajza az I. Világháborúból - a 20 éves Első Magyar Látványtár kiállítása
2011 • Moholy-Nagy László - The Art of Light
2011 •Üvegarchitektúra - Moholy-Nagy László kiállítása

Irodalom
- Moholy-Nagy, S.: Moholy-Nagy Experiment in Totality, Cambridge, Mass., 1969
- Weitemeier, H.: Lichtvisionen Ein Experiment von ~, Berlin, 1972
- Kostelanetz, R. (Szerk.): László Moholy-Nagy, New York, 1970
- Moholy, L.: Marginalien zu László Moholy-Nagy, Krefeld, 1972
- Weitemeier, H.: László Moholy-Nagy, (kat. bev., Stuttgart, 1974)
- Haus, A.: Moholy-Nagy Fotos und Fotogramme, München, 1978
- Moholy-Nagy L.: A festéktől a fényig (összeállította: Sugár E., bevezette: Mezei J.), Bukarest, 1979
- Moholy-Nagy László munkássága (életrajz: Beke L.), Budapest, 1980
- Passuth K.: Moholy-Nagy László, Budapest, 1982
- László Moholy-Nagy: A New Vision for Chicago, Chicago, 1990 (kat.)
- László Moholy-Nagy, Marseille, 1991 (kat.)
- Müller, C.: TYPOFOTO Wege der Typografie zur Foto-Text-Montage bei László Moholy-Nagy, Berlin, 1994
- László Moholy-Nagy: From Budapest to Berlin 1914-1923, Delaware, 1995 (kat.)
- Kaplan, L.: Laszlo Moholy-Nagy Biographical Writings, London, 1995
- Moholy-Nagy László 100 fotó, Kecskemét, 1995 (kat.)
- Findeli, A.: Le Bauhaus de Chicago L'oeuvre pédagogique de László Moholy-Nagy, Párizs, 1995
- M. Hight E.: Picturing Modernism, Moholy-Nagy and Photography in Weimar Germany, Cambridge, Mass., 1995
- Moholy-Nagy László fotogramok, Budapest, 1996
- Über Moholy-Nagy (Kiadja: Jäger, G. és Wessing, G.), Bielefeld, 1997.