László Fülöp Elek (1869-1937)
Életrajz
Magyarr festőművész, portré festő
Pest, 1869. április 30. – London, 1937. november 22.
László Fülöp Elek M.V.O., P.R.B.A., szül. Laub Fülöp (Pest, 1869. április 30. – London, 1937. november 22.) magyar festőművész. Különösen királyi és főúri személyiségek portréiról ismert. Vezetéknevét 1891-ben változtatta Lászlóra.
Szerény körülmények között született Budapesten Laub Adolf, zsidó származású női szabó és Goldreich Johanna legidősebb fiaként. 14 évesen kezdett dolgozni, először Neumann címerfestő műhelyében, majd Strelisky Sándor fotóműtermében retusőrként. Tanulmányait 1884-től az Iparrajziskolában, majd 1886-tól a Mintarajziskolában végezte, Székely Bertalan és Lotz Károly növendékeként. Ezt követően Münchenben a Képzőművészeti Akadémián Liezen-Mayer Sándor osztályában, majd Párizsban a Julian Akadémián tanult.
László Fülöp 1894-ben kapta első állami megrendelését, Szilágyi Dezső igazságügyminiszter arcképének elkészítésére, valamint első uralkodói megrendelését, Ferdinánd bolgár trónörökös és felesége arcképének megfestésére. 1899-ben Ferenc József császár ült neki modellt, majd egy évvel később XIII. Leó pápa Vatikánban készült arcképével a párizsi Nemzetközi Kiállítás nagy aranyérmét nyerte. 1907-ben Londonban telepedett le, ahol még ugyanebben az évben kiállítás nyílt műveiből a Művészeti Társaságnál, és röviddel ezután felkérést kapott a brit királyi család tagjainak megfestésére. 1908-ban az Egyesült Államokba utazott, hogy portrét készítsen Theodore Roosevelt elnökről, melyet később Coolidge, Hoover és Harding elnökök felkérése követett. Karrierje során Európa és az Egyesült Államok számos közéleti személyiségét örökítette meg.
1900-ban vette el az írországi Stillorganból származó Lucy Madeleine Guinness-t, akivel 1892-ben ismerkedett meg Münchenben. Hat gyerekük született. 1901-ig Budapesten éltek, ezután Bécsben és Budapesten, majd 1907-ben Londonba költöztek. László 1914-ben felvette az angol állampolgárságot, de ennek ellenére az első világháború alatt őrizetbe vették és egy évre internálták. 1937. november 22-én hunyt el londoni otthonában egy szívinfarktus következtében.
Rendszeresen kiállított a Műcsarnok, a párizsi Szalon, a Velencei Biennálé, a müncheni Glaspalast, valamint a bécsi Künstlerhaus tárlatain.
1897-1900-ban Berlinben, 1907-ben Londonban és Budapesten, 1909-ben Berlinben, 1925-ben New Yorkban és Budapesten, 1927-ben Londonban és 1931-ben Párizsban rendezett nagysikerű kiállításokat. 1907-ig Budapesten és Bécsben, majd Londonban élt. 1914-től angol állampolgár. Európa és az USA számos közéleti személyiségét örökítette meg. (XIII. Leó pápa, Roosevelt arcképe). A londoni Royal Art School tanára volt. Akadémikus stílusban készült idealizáló portréival az uralkodó osztályok legdivatosabb, világszerte ismert festője lett. Önarcképe az Uffizi képtár gyűjteményében található. 1922-ben műveiről angol katalógus készült.
Mesterei: Székely Bertalan, Lotz Károly, Liezen-Mayer Sándor
Kitüntetések, elismerések
László számos kitüntetést és érmet kapott, több akadémia tiszteletbeli
tagja volt.
1909 - VII. Edvard király Viktória rend kitüntetés
1912 - Ferenc József nemesi rangra emelte lombosi előnévvel.
Francia Köztársaság Becsületrendje
1937 - a Corvin-díszjelvény a halála előtt
néhány nappal
Készpénzért megvásároljuk Zsolnay kerámiáját