Kovács Kálmán (1927-2017)
Életrajz
Magyar-Osztrák festőművész, akvarell-, litográfus-, illusztrátor-, grafikus művész, egyetemi tanár
Miksi [Mikušovce, CSZ], 1927. március 1. - Bécs, 2017. január 22.
Kovács Kálmán (Miksi [Mikušovce, CSZ], 1927. március 1. - Bécs, 2017, január 22.) magyar-osztrák festőművész, akvarell-, litográfus-, illusztrátor-, grafikus művész, egyetemi tanár.
Felvidéken született, Budapesten
nevelkedett, élete javában Bécsben tevékenykedő művész.
1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Valér, Molnár C. Pál, Varga N. Lajos.
1956-os forradalom aktív részese, majd Bécsbe menekült.
1956-1962: bécsi Képzőművészeti Főiskolán, ahol Christian L. Martin a mestere. Rockefeller-ösztöndíjas.
1957 és 1958: nyaron részt vett Oskar Kokoschka Nyári Akadémiáján Salzburgban. Már önmagában az nagy elismerésnek számított a világhírű osztrák
expresszionista festőtől, ha valakit tanítványai közé fogadott, a közös
nyári műhelymunka pedig egyenesen kiváltság volt. Oskar Kokoschka a legjobb tanítványait nyári akadémiára hívta, ahol plein-air módon (a szabadban) festettek növendékei.
Akvarell sorozata Salzburgban született. Kovács Kálmán itt készült munkáin zömmel női és férfi aktokat látunk. Később fokozatosan távolodik el az emberábrázolástól és lesz a táj, a természet festője. Könnyed, mégis határozott ecsetvezetésén érződik a mester, Kokoschka hatása, de már önálló, saját festészeti jegyei is feltűnnek.
1960-1962: restaurálást, majd filmkészítést tanult.
Litográfiával és rézkarccal kísérletezett.
1962-től szerepelt
ausztriai és külföldi tárlatokon.
Színes litográfiával szerepelt ausztriai és külföldi tárlatokon.
1960-as években: pop-arttal foglalkozott.
1962-től a festői absztrakció felé orientálódott.
A művészet fejlődésének ellentmondásai újabb elméleti tanulmányokra és eszmefuttatásai közlésére serkentették.
Bécsben részt vett a magyar kulturális életben. Szerepe kiemelkedő felesegével az
1956-os emigráltak segítésében.
1970-es években Integráció címmel magyar-német kétnyelvű folyóiratot adott ki.
1980-as évek elején: átvette a bécsi KOSMOS kiadót és könyvkereskedést, amely pár év alatt a magyar demokratikus ellenzék találkozóhelyévé vált. Saját bécsi kiadóján
keresztűl hozzájárúlt az akkori események történelmi
feldolgozásában illetve dokumentációjában.
1980-as évek végén: Bécsben galériát nyitott, ahol környezetvédelmet dokumentáló képeket állított ki. Galériájában a felvidéki magyar és szlovák művészek
népszerűsítését elismerését segítette elő.
1992: Magyarországon és Bécsben dolgozott.
A rendszerváltás után műtermet rendezett be Öttevényben, Magyarországon alkotott.
1999: A Nyugat-Magyarországi Egyetemen docens, a grafikai műhely vezetője.
'A művészet keresése' és 'Grafika' címmel két könyvet publikált műhelytitkokról és művészeti elméleteiről.
Ezzel párhuzamosan Győrbe költözött, elkötelezte magát az alkotás és a tanítás mellett. Időskorában Győrben oktatott
grafikai és művészeti elméletet, hozzájárult a győri grafikai műhely
folyamataihoz.
Elszántan segítette a művészeti életet szülőföldjén, a Felvidéken.
2017: januárban hosszú betegség után elhunyt
Bécsben.
Temetésén, Bécsben, Lezsák Sándor mondott búcsúbeszédet.
Több száz festményt, akvarellt, grafikát, nyomatot és illusztrációt hagyott maga után 2017-ben bekövetkezett halálakor.
Festészete sohasem szakad el a valóságtól: olaj- és akvarellképei a formaszerkesztés és a nemes színharmóniák iskolapéldái.
A reális téma elvont színfoltok közt jelenik meg.
Kovács Kálmán vállalja a stílusirányzatok párhuzamos alkalmazását: neorealista részlet, asszamblázs és informel felület mellett egyazon képen.
Az örök útkereső művész rengeteg stílusban alkotott, egyediségét mindvégig megőrizve, munkássága alapos elmélyedést kíván.
Kovács Kálmán életműkiállításának előkészítését Szuda M. Barna így magyarázza:
“Nehezíti a rendszerezést, hogy Kovács Kálmán festészetében a különböző stílusok párhuzamosan voltak jelen. Mintha nem is egy művész életműve lenne! Azt hiszem inkább a téma, tehát az emlékek, a történetek jelentősége döntötte el, hogy egy mű absztrakt, hiperrealista vagy a kettő közti valamilyen átmenet stílusjegyeit viseli-e. Ezáltal az életmű hangulata páratlan módon mintázza az életet! Ami ugyancsak változó élességű és horderejű jelenetek párosítása.”
Mesterei: Ferenczy Valér, Molnár C. Pál, Varga N. Lajos, Christian L. Martin, Oskar Kokoschka.
Díjak, elismerések
1962: Rockefeller-ösztöndíj
Nagy Imre-emlékplakett
Ezüst érdemrend NYME
Arany érdemrend NYME
Magyar Érdemrend keresztje
Készpénzért megvásároljuk Zsolnay kerámiáját