Konfár Gyula (1933-2008)
Életrajz
Magyar festőművész, grafikus művész, művésztanár
Budapest, 1933. május 13. - Budapest, 2008. szeptember 9.
Konfár Gyula (Budapest, 1933. május 13. – Budapest, 2008. szeptember 9.) magyar festőművész, grafikus művész, művésztanár.
1950-1957: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Domanovszky Endre, Kmetty János, Fónyi Géza.
1964-1965: a londoni Grosvenor Gallery tagja
1966-1969: a Kilencek művészcsoport tagja
1968-1989: a tokiói Gesoko Galéria tagja
1990: a kaohsziungi Wang s Galéria (Tajvan) tagja.
1994-1996: megjelenik saját kiadású albumkatalógusa 3 füzetben.
1996: Magyar Művészeti Műhely alapító tagja, ill. elnöke.
Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban. Budapesten él.
Tapasztalatainak és élményeinek képpé formálásával Konfár Gyula a világ spirituális megközelítését célozza meg, s ezért olyan összetett képi struktúrákat keres, amelyekben az ábrázolt jelenség egyszerre tükre a valóságnak és a valóságfelettinek. E képi többszólamúságot egyfelől a motívumok gondolati indítékú - a kifejezés érdekében eszközölt - expresszív átírásával éri el, másfelől a színekben rejlő "hanghatások" sajátos kiaknázásával.
A stilizáció során a képi elemek új jelentést kapnak, emberi minőségek, erkölcsi és szellemi értékek hordozói lesznek, felszínre hozva ekként az ábrázolt jelenség - táj, csendélet, portré és alakos kompozíció - spirituális aspektusait. A kolorit feladata ebben a konstrukcióban a kifejezés intenzitásának elmélyítése.
Konfár Gyula a színt a motívum anyagi részének tekinti, azaz médiumként értelmezi, s pasztózusan, plasztikai hatásokat keltő energikus ecsetkezeléssel viszi fel a vászonra, tudatosan építve az ún. szimultán kontrasztokra is.
Képein az áradó, szétterjedő kolorit színes szubsztrátummá áll össze, amelyben a képi elemek feloldódnak, egymásra és egymásba tolódnak, s virtuális szerkezeteket, formákat és alakzatokat képezve, matériájává lesznek annak is, amit kifejeznek a létezés metafizikai - tér-, idő-, forma- és színdimenziókban megnyilatkozó - formáinak. Átváltozások, ill. Napszakok címmel 1995-ben festett két képciklusa napjaink magyar festészetének maradandó teljesítménye.
Mesterei: Domanovszky Endre, Kmetty János, Fónyi Géza.
Díjak, elismerések
1960-1963: Derkovits-ösztöndíj
1963: Római Magyar Akadémia
ösztöndíja
1965-1975: Művészeti Alap szaklektora
1968: Munkácsy Mihály-díj
Egyéni kiállítások
1964, 1965 - Grosvenor Gallery, London
1969 - Képcsarnok, Győr
1974 - Gulácsy Terem, Szeged
1976 - Csók Galéria, Budapest
1979 - Dési Huber Terem, Veszprém
1980 - Derkovits Gyula Terem, Szombathely
1984, 1986 - Csontváry Terem, Pécs
1992, 1994 - Formosa G., Tajpej (Tajvan)
1994 - TM Galéria, Budapest
1995 - Wang s Gallery (gyűjt., kat.), Kaohsziung (Tajvan)
1996 - Szolnoki Galéria, Szolnok (gyűjt.)
1997 - Pro Ars Galéria, Budapest
1998 - Lord Major Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
1957 - valamennyi fontosabb orsz. rendezvény, ill. a magyar művészet külföldi bemutatóinak résztvevője
1960 - XXX. Velencei Biennálé, Velence
1973 - a Realista Festészet Szófiai Triennáléja
1997 - a Kuala Lumpur-i Expó (Malajzia)
1966, 1968 - Műcsarnok, Budapest
1967, 1968 - Veszprém
1969 - Szombathely
Köztéri művei
Bányászok (pannó, 1964, Ajka, Kultúrház)
Mementó (pannó, 1970, Auschwitz, Emlékmúzeum)
Család (mozaik, 1980, Csongrád, Szakközépiskola).
Művek közgyűjteményekben
Hirosima Múzeum, Hirosima
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Modern Múzeum, Tokió.
Irodalom
Rideg G.: Párbeszéd a jelenségről, amelyet konvenció alapján képnek nevezünk. Interjú Konfár Gyulaval, in: a művész albumkatalógusa, Budapest, 1994
Tasnádi A.: Konfár Gyularól, in: Gondolatok a képtárban, Miskolc, 1996
Legéndy P.: Konfár Gyula, a magyar avantgárd, Árgus, 1997/4.
Készpénzért megvásároljuk Zsolnay kerámiáját