Incze János (1909-1999)
Életrajz
Magyar-Román festőművész, grafikus művész, tanító
Szinérváralja, 1909. október 19. – Dés [Dej, RO], 1999. február 3.
Incze János (Szinérváralja, 1909. október 19. – Dés [Dej, RO], 1999. február 3.) magyar-román festőművész, grafikus művész, tanító.
1924: szatmári Eminescu Líceumban érettségizett.
1928–1929: Kolozsvári Szépművészeti Iskola.
1929–1934: Nagyenyedi Bethlen Tanítóképző Kollégiumban szerzett tanítói oklevelet.
1935–1940: Nagybányai festőiskola, mestere: Ziffer Sándor.
A Barabás Miklós Céh fiatal művészeinek csoportjában tűnt föl.
1935: véglegesen Désen telepedett le. Miközben Désen tanítóskodik, a nyári szünidők idején Ziffer korrektúráira jár. Folyamatosan volt főállása, hol porcelánfestő, hol kántor, hol tanító, hol tanfelügyelő.
A kisváros festőjeként a művészi groteszk lehetőségeivel élve teremtett típusokat; az ódon utcaképek hangulatában a látványon túli képzettársításoknak és életérzéseknek adott festői tartalmat.
1941: a fiatalok második kiállítására hívják meg, s ez egyben bemutatkozó tárlata volt. Kitűnő kritikát kap. „Új név a fiatalok között Incze János - olvassuk Vásárhelyi Z. Emil méltatásában -
Új egyéniség is. Sötét, borúsan látó, de határozott ember. Andrásy
Zoltán mellett ő a másik festő, akinek a festésén technikai problémákon
túlmenő szándékok látszanak. Erős dekoratív érzékkel megkomponált képei
(Dés-óvári részlete, vagy a Kodor utca) kiforrott, saját útjait járó
művész munkái" (Pásztortűz).
Festményeiről és szénrajzairól Finta Zoltán lényegében ugyanezt mondja el: „Lendület, erő, kialakult szemlélet és technika jellemzi" (Keleti
Újság). Festményei komorabbak, darabosabbak voltak, mint pályatársainak
többségében lírai indíttatású munkái, s ennélfogva el is ütöttek a
tárlat összképétől.
Ekkor alakul ki sajátos egyéni stílusa, groteszk világ, amiben él, ezt fejezi ki hangsúlyos figuráival, a kisváros kedves, naiv utcarészleteivel. Mégis költői. Szeretni való ez a világ, ahova soha nem süt be a nap, nincs árnyék, csak a meghitt kisvárosi hangulat.
1969-től többször járt Olaszországban, s ottani élményeit hasonló fogantatású művekben dolgozta föl.
Dési magányában, de élénk szellemi kapcsolatokat ápolva alkotta nagy termékenységgel egyéni hangú, de a modern festészet eredményeire is figyelő műveit.
Önéletrajzi följegyzéseit, úti élményeit és műhelyvallomásait Önarckép címmel foglalta kötetbe (Bukarest, 1982).
Valószínüleg 1 600 számozott festménye van, amelyek múzeumok, magángyűjtők tualajdonában vannak.
Mestere: Ziffer Sándor.
Díjak/ösztöndíjak
1989 • Az Erdély Művészetéért Alapítvány díja.
Egyéni kiállítások
1930 • Városi kaszinó, Nagyenyed (RO)
1942 • Dés (RO)
1947 • Bolyai Egyetem aulája, Kolozsvár (RO)
1948 • Marosvásárhely (RO)
1960 • Képzőművészeti Galéria, Kolozsvár (RO)
1962 • Nagybánya • Szatmár • Nagyvárad • Nagyszalonta (RO)
1963 • Marosvásárhely (RO)
1970 • Bukarest • Szatmár (RO)
1971 • Marosvásárhely (RO)
1974 • Képzőművészeti Galéria, Kolozsvár (RO)
1975 • Korunk Galéria, Kolozsvár • Szatmár (RO)
1989 • Országos Szécsényi Könyvtár, Budapest
2003 • Gyűjteményes kiállítás, Erdélyi Ház, Sopron
2009 • Barátság Művelődési Központ Galéria, Százhalombatta
2010 • Duna Galéria, Budapest
2011 • [Vajda Lászlóval], Minerva-ház, Kolozsvár (RO).
Válogatott csoportos kiállítások
1944 • Barabás Miklós Céh, Nemzeti Szalon, Budapest
1947 • Román művészeti kiállítás, Budapest
1968 • Titográd (SRB)
1969 • Torino (I)
1996 • Barabás Miklós Céh kiállítása, Bethlen Kata Diakóniai Központ, Kolozsvár (RO)
2001 • Kiállítás Dévai György gyűjteményéből, Erdélyi Ház, Sopron
2002 •\"Felezőidő\"- Romániai magyar művészet 1965-75, Ernst Múzeum, Budapest
2004 • Jótékonysági kiállítás, Református Kollégium, Kolozsvár (RO)
2005 • Kolozsvári festők, Belvedere Szalon Galéria és Aukciós ház, Budapest
2008 • Közösség és Művészet, Művészeti Múzeum, Kolozsvár (RO)
2009 • Barabás Miklós Céh 80 éves jubileumi tárlata, Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy (RO)
2011 • XX. századi erdélyi magyar festők a székelykeresztúri Molnár István Múzeum gyűjteményéből, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely (RO).
Irodalom
LÁSZLÓ GY.: Incze János művészete (kat. előszó, Kolozsvár, 1947)
PAP G.: Néhány erdélyi festő, Művészet, 1963/11.
GAZDA J.: A groteszk szerepe Incze János művészetében, Korunk, 1969/10.
JÁNOSHÁZY GY.: Incze János (monográfia), Bukarest, 1977
Incze János: Önarckép, azaz lelátás hat évtized tetejéről. (emlékirat), 1982
NÉMETH J.: Incze János. Dés (1909-1999), Szabadság, 1999. febr. 5.
GAZDA J.: Incze János és Plugor Sándor. Romániai Magyar Szó, 1999. márc. 20.
TAKÁCS G.: Tizenöt erdélyi művész. Scripta Kiadó, Nagyvárad, 1999.
Szó, eszme, látvány (1920-2000). Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002
Kolozsvári festők (kat.), Takács Galéria, Százhalombatta, 2010.
Készpénzért megvásároljuk Zsolnay kerámiáját