Demény Miklós (1939-2010)
Életrajz
Magyar festőművész
Jászkisér, 1939. március 17. - Budapest, 2010. június 1.
1962: Tanulmányait
a fővárosi Kápzőművészeti Főiskolán végezte. Pap Gyula,
Fónyi Géza, és Bernáth Aurél tanítványa volt.
1963-tól számos
hazai egyéni és csoportos tárlaton szerepelt (Mednyánszky Terem, Szombathely,
Badacsonytomaj, Ferencvárosi Pincetárlat, stb.).
1963-1965: a
Művészeti Alap előadója ill. lektora.
1965-1967: a sümegi
Művelődési Ház előadója, majd szabadfoglalkozású művész.
A
technika a tradicionális olajfestés, az alap vászon vagy farost, és
nincs semmi formabontás: a kép síkja valóban sík, és a keret egzakt
keret, s a mű és befogadója közötti kapcsolat is szabályos és áttétek
nélküli.
1959-1964: Korai munkáin felfedezhetőek a realista vonások több árnyékolással, és részlettel.
1965-1979: Franciás
szellemű, főleg a színhatásokra épülő festményein a modern
városi életforma kérdéskörei foglalkoztatják.
Konstruktivista
előképek után a dekoratív-geometrikus képépítés irányában
tájékozódott. Főleg építészeti elemek és csendéletek képezik
témáit, amelyeket friss, üde színvilág és szigorú
tárgyszerűség jellemez.
1980-1990: Konstruktivista előképek után a
dekoratív-geometrikus képépítés irányába indult. Főleg építészeti
elemek, csendéletek képezték témáit, amelyeket gazdag színvilág és
szigorú tárgyszerűség jellemzett. Franciás szellemű, nagyrészt a
színhatásokra épülő festményei arról árulkodnak, hogy a modern városi
életforma kérdéskörei foglalkoztatták.
Képei készítését nagyszabású konstruktív rajztanulmány előzte meg,
amelyek megjelentek a sajtóban is.
2000-2010: Demény Miklós a dekorativitás és a meditáció izgalmas festői közegét kínálja fel a szemlélő számára. Festői tükröztetése a valóság jelenségeinek tünékenységére, megfoghatatlanságára utal, illetve egy fantázia-világ dimenzióit bontakoztatja ki.
Összeefoglalás: Mozaikszerű, vagy még inkább a színes üvegablakszemek logikája szerint alkotott képei a hagyományos ikongráfia-típusokba illeszthetők; e kompozíciók tájképek, életképek, portrék és csendéletek, esetenként rejtett, rejtőzködő tájak, jelenetek, elvontságba hajló alak- és tárgyidézések.
A valóság elemeire, a figurákra utaló vagy hivatkozó motívumok hol a maguk konkrétságában, hol a sejtésszerűségükben, hol mintegy csak utalásszerűen vannak jelen kompozícióiban.
Festményein nincsenek fellobbanó színek, nincsenek robbanó formák, nincsenek harsányságok, kontrollálatlan kitörések vagy gesztusok: mindent finom egyensúly szabályoz, mindent a józan, higgadt gondolkodás, a fegyelmezett érzelem hat át.
Mesterei: Pap Gyula, Fónyi Géza, Bernáth Aurél.
Egyéni kiállítások
1964 - Mednyánszky Terem, Budapest
1967 - Művelődési Ház, Badacsonytomaj
1968 - Českě Budéjovice
1968 - Szombathely
1969 - Pincetárlat, Budapest
1990 - U-Bank, Koppenhága
1996 - Csepel Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
1958-1968 - Stúdió kiállítások
1965 - Balatoni Nyári Tárlat, Keszthely
1968 - Veszprém megyei tárlat - 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1988 - Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest
1989 - Téli Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest
1992 - Magyar Hitelbank ösztöndíjasok kiállítása, Műcsarnok, Budapest, Palme Ház, Budapest
1994 - Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok
1995 - Bernáth Tanítványok, Vigadó Galéria, Budapest
1997 - Portré Biennálé, Szolnok
1998 - Matáv-pályázat, Zene szemeinknek, Pécsi Galéria, Pécs - Miskolci Galéria, Miskolc - Városi Múzeum, Győr.
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria
Művelődésügyi Minisztérium
Irodalom
Művészet, 1964/10., 1966/12., 1967/8., 1968/10., 1969/4., 11, 1978/8.
Vigilia 1972/2.
Műgyűjtő 1970/1.
Készpénzért megvásároljuk Zsolnay kerámiáját